Az előbb keltem én is kezdte lihegve a tacskó , és kimentem a konyhába a tálkámhoz inni, ahogy szoktam. Aztán kinéztem a teraszajtón
Egy pillanatra elhallgatott, mintha attól tartana, hogy Vica majd nem hisz a fülének. O-da-kint min-den fe-hér. Borsi érezte, hogy ennél tökéletesebben nem fejezhette volna ki magát. Tessék? dörzsölgette a gazdi álomittasan a szemét. Egyszerűen eltűnt az a megmaradt kis sárga füvünk! És a fák ágai sem feketék, barnák, szürkék többé, hanem fe-hé-rek! Nahát! Ez csodálatos! kurjantott Vica. Már hogy lenne csodálatos?! bámult rá Borsi megrökönyödve, sőt egyenesen megbotránkozva. Utoljára gyerekkoromban fordult elő, hogy ilyenkor hó esett! A lány kikászálódott az ágyból, és odalépett az ablakhoz. Egy hetünk van még karácsonyig, remélem, nem olvad el addigra! örvendezett. Hó? Ilyen a hó? fintorgott a kis tacskó. Azt hittem, a hó valami nagyszerű dolog. Mondjuk, mint a kolbász vagy a szalonna. A kölyök megnyalta az orra hegyét
Borsi, a kis tacskó, a téli népszokásokkal és a hozzájuk kapcsolódó dalokkal, népi hangszerekkel ismerkedik. A kutyus zenész gazdája, Vica, a téli időszak jeles névnapjai mellett az ünnepekről, szokásokról a Mikulásról, a karácsonyról az újévről, a tél elűzéséről - beszélget Borsival. Kalandjaikat pedig remek muzsika kíséri.A mesék szövetébe egy-egy ismert vagy kevésbé ismert népdal illeszkedik, ezzel arra biztatva a szülőket, hogy mesélés közben vagy mesélés után énekeljenek is, ami még tartalmasabbá és bensőségesebbé teszi az együtt töltött időt. A könyvet kisiskolásoknak ajánljuk.
