A kötet a 2020 nyarán megjelent Nánai vadvirágok című könyv folytatása, túllépve a szerző szülőfaluja határán, így az egész dél-hevesi térséget érinti. Az ő nemzedéke az utolsó, amely, ha gyerekként is, átélte azt a régi világot, életmódot, az akkori öregek gondolati és beszédmódját a közösségi munkák, a tanyázások s egyéb együttlétek során. A múzeumok bemutatják a korabeli eszközöket, a néprajosok ezek használatát, ő pedig megpróbálja bemutatni a mindennapi élet és a közösségi munkák hangulatát. Az értékőrző, értékmentő kötet érdekes néprajzi, néplélektani, nyelvi emléket tartalmaz a korábbi évtizedeinek életéből. Dokumentumértéke vitathatatlan, mind a szövegek, mind a fotók vonatkozásában. A szerző kiváló érzékkel konzerválta a népi humor és bölcsesség olyan megnyilvánulásait, melyek ma már nagyrészt feledésbe merültek. Megragadó nemcsak az ismeretanyag, de a módszer is, amivel élővé válnak az elbeszélések. Jó nyelvezetű, olvasmányos mű, amelynek külön értéke a helyi nyelvjárás alkal
