A Dunántúl északi felének egyik legszebb, turisztikai szempontból legváltozatosabb történelmi kisvárosa Tata. A Vértes hegységet a Gerecsétől elválasztó Tata-Váli tektonikus árok mélyén talált magának medret egykor, a Pannon-tó visszahúzódásának idején a ma Által-ér néven ismert patak. A vízfolyás nagyjából ezen a ponton egy sziklába ütközött, így a természetes gát mögött felduzzadt és tóvá öblösödött. Az így kialakult állóvizet a Vértesből jövő patakon kívül a geológiai törésvonal mentén fakadó hévizek is táplálták. Azzal, hogy a buzgó, langyos vizű források télen sem hagyták befagyni a tavat, magukhoz vonzották a táplálékot kereső állatokat és a halászó-vadászó előembert. A történelem során pihenésre használta a helyet Mátyás király is. Mohács (1526) után vált a vár hadi jelentőségű hellyé, olyannyira, hogy hétszer cserélt gazdát. Az akkori katonai igények miatt épültek fel a védőbástyák, amely új korszakot nyitott. Csodálatos, a várost bemutató könyv látott napvilágot, amely az olvasó elé tárja és az olvasóval felfedezteti Tatát, a város kincseket érő részleteit. Egy tatai utazás, egy tatai szemével, mely a tataiaknak (is) szól, erősítve mindazt a tudást, életérzést, hangulatot és örökséget, melyet átélhetünk ezen a csodálatos helyen.
