A teremtés részei vagyunk. Teremtünk és teremtettünk.Feladatom volt felismerni az összefüggéseket, az élet feltétlen elfogadását, az élet szépségének egyszerű örömét.Hedry Mária a fenti sorokat Létezések című önéletrajzi könyvében írta. Egészen megrendítő, ahogy ennek az emlékkönyvnek az előhangjában saját fogantatását, születését (a lét első csatája) elénk tárja: az utat a csillagokkal súlyos, dús végtelenségből, a minden tudással akkor még ékesen a földi létbe, a kiszolgáltatott végességbe. De hiába a külső világban felbomlott egyensúly, az írói fantázia újra és újra visszavezeti őt a belső végtelenbe. Színműveinek szereplőivel, akikben bárki magára, szeretteire, barátaira ismerhet, alászáll az lélek pokoli mélységeibe, viszi a szeretet mázsányi keresztjét, és járja az utat, amelyet minden ember bejár kétségei, félelmei, függőségei, útvesztői közepette. Zrínyi Ilona, a szerelmes nő, a családjáért kora előítéleteivel és a történelmi kényszerekkel küzdő független asszony sorsával aktuális üzenetet fogalmaz meg számunkra. A jövő tudós asszonyának, az örök fiatalság elixírjét megízlelő Kalipszónak egy mindenen átgázoló, őrült világban nyitja meg a lelkét a költészet gyönyörű éneke számára. Mesehősei is napjaink katasztrófáitól védik meg a világot, a természetet: Tündér Míra a tiszta vízért küzd, az erdő lakói a bölcsesség világfáját őrzik, Százszorszép a számok világából akar szabadulni, Spenót Panna megszereti az édességek helyett az egészséges zöldségeket. Az áldott képzelet újra megteremti az egyensúlyt, Hedry Mária műveiben megnyitja számunkra a rést a látható és láthatatlan között.Kulcsár Edit
