HOLDVILÁGKÉPŰEK

Tóth Kinga első prózakötetében az emberi test gépezet, a szervek alkatrészek, a program hol hibás, hol pontos. A működés alacsony vagy túlzott. Ilyen a betegség. A Holdvilágképűek állapotrajz és örökmozgás. Líra és próza, álom és valóság, hallgatás és beszéd határsávjain a szövegeket a szerző grafikái és röntgenvariánsai egészítik ki. A könyv így hatványozottan áttetsző és átírt közeli képek sorozata lesz, egymáshoz illeszkednek, változnak, módosulnak a történet folyamán, melyben a betegség nem metafora, hanem funkció. Szuggesztív körkörösség jellemzi a Holdvilágképűeket, örvénylő mélyülés, bátor merülés az emberi test, az önazonosság és a méltóság legradikálisabb tétjei felé.