A KIS EBIHAL

Milliók élik át, milyen újszülött, friss nagyszülőnek lenni; egy új világ fölfedezése, amelyet sokan talán a rácsodálkozás öröme nélkül élnek át. A babanapló jellemzően a szülők műfaja, nem a nagyszülőké. Győri László viszont számtalan verses és prózai kötet után könnyű tollal vállalkozik a nagyapai kiindulópont megmutatására; az olvasó vele együtt újra átélheti a nagyszülő örömeit, örömmel teli aggodalmait. Témaválasztása mellett a váltakozó nézőpontok teszik különlegessé a kötetet. A szerző a lírai koncepcióitól megszokott erős képiséget ötvözi prózai szövegeinek gördülékeny nyelvhasználatával, ennek eredményeképp pedig nem pusztán szubjektív naplót kapunk a nagyapai örömökről és kétségekről, hanem két olyan perspektíva vetülhet egymásra a fikciós térben, amelyeket másként aligha láthatunk egymás metszéspontjában.