MESE LÁZÁR ERVINRŐL

Az Ervinről írok, és nem irodalmi munkásságáról, hiszen arról minek. Mindenki ismeri, értékeli. Ő óriás volt már az életében is.Arról az Ervinről írok, akit az olvasók nem ismerhettek: a barátról, a kollégáról.Számára a barátság fontos volt. Nem kocsmai haver volt, akivel fel lehetett hörpinteni egy-két pofa sört, aztán mindenki tovaszéledt. Ő figyelt. Kevesen tudják, mennyire nem fogalmazta meg a másik embert, és mégis tudta, érezte, ha valami baj van, mármint a baráttal, a másikkal. Látott, az ember legmélyebb rétegeit látta, némán. Különleges képessége átszövi csodálatos meséit, novelláit is.Marton Mária