E könyv szerzője, e riportok írója gyalogos szegényemberként ballagta végig a történeŹlem éles kanyarjait. Egyre több autót látott elsuhanni maga mellett. Ő nem bánta a suhanókat. Ment a maga útján, a két rossz, bütykös lábán ebek harmincadjára keŹrült gyárakba, halálra ítélt bányákba, jajongó falukba, ment Tiszántúlra és DunánŹtúlra, trianoni határokon túlra, emberek közé. A kesernyés mosolyú vándort régi isŹmerősnek, jó barátnak fogadták el mindenütt. Az első szembenézésre megnyíltak előtte a sorsok, a szájak, a szívek. Így született ez a minden ízében igaz, minden szavában hiteles és izgalmas híradás a magyar valóságról, amelyben nyakig benne éltünk, és élünk, s amelyről mégis olyan fájdalmasan keveset tudunk. Benke László könyve az első teljesnek mondható körképet tárja elénk az éleskanyar éveinek a maga kínjára maradt, tétován talpaló magyarságáról.Varga Domokos Benke László kötete tudatosítja bennünk, hogyan vonul(t) át a történelem most is, mint mindig a kisemmizettek, az alulra szorítottak feje felett. A szerző elsősorban arra volt kíváncsi, miként élte meg a rendszerváltás folyamatát a nép városon és falun, határon innen és túl. A lehangoló kép hátterében rejlő okoŹkat is feltárja: a leépülés már a Kádár-korszak utolsó évtizedeiben elkezdődött. CseŹpelen ugyanúgy, ahogyan az angyalok földjén. Ki felelős mindezért? Azok akarnak itt kapitalizmust csinálni, akik elrontották a szocializmust is? Miért nem váltak be a rendszerváltáshoz fűzött reményeink? Erre a mindnyájunkat gyötrő kérdésre is választ kapunk a kötet írásaiból. G. Komoróczy EmőkeKerestem: merre van a kiút? Amerre nem gyűlölködnek, amerre nincs akkora kü-lönbség gazdagok és szegények között, amerre hisznek, szeretnek, jókedvűen énekelŹnek. Amerre a népek el tudják számoltatni tevékenységükről államuk vezetőit.Ebben a második, bővített kiadásban felidézem néhány költő és író barátom feŹlejthetetlen alakját és szellemét, nem felejtem el a Móricz Zsigmond Kör tagjait, különösen azt az ötve
