Van egy falu, valahol a magyar vidéken, ahol él egy ügyeskedő házaspár, amely panziót üzemeltet, a lehető legabszurdabb módszerekkel. Ahol él egy férfi, aki időnként csodákat művel, egyszer-másszor teljeseket, máskor amolyan elfuseráltakat. Hiszen senki nem lehet tökéletes lehetne a mottója Döme Barbara első kisregényének, amely nemcsak szórakoztat, de kortörténeti dokumentumként is értelmezhető, hiszen minden olyan jelenség és karakter megtalálható benne, ami a 2020-as évek elejét jellemzi.Amióta Sanyit és feleségét, Marit ismerem, vidámabban telnek a napjaim. A megoldjuk okosba, a koronavírus-járvány és udvartartása, a szomszéd zöldebb füve a legfurcsább lépésekre szánja rá Marit, aki bizarrabbnál bizarrabb ötletekkel áll Sanyi elé. Nem is olyan titkos praktikáival rábírja férjét az általa kiötlött csodák véghezvitelére. Sanyi pedig mindent megtesz a siker érdekében, ám a maga faramuci módján, aminek a végén tótágast áll a világ, de legalábbis a kisregény névtelen faluja.Akinek hobbija a búskomorság, annak semmiképpen nem ajánlom ezt a könyvet. Döme Barbara humora, szereplőinek furmányos gondolkodása, a karakterek szeretetteljes karikírozása mind nevetésre készteti az olvasót. Történetvezetése és írástechnikája kifinomult, a kisregényt pedig önmagukban is élvezhető fejezetekből építette fel. Ajánlom minden vidámságot kedvelő olvasónak és azoknak is, akik nem félnek attól, hogy ebbe a görbe tükörbe belenézve esetleg magukra ismernek.Király Farkas
