Nyolcvan, eddig lappangó írás Tömörkény Istvántól, amelyek kötetben sosem jelentek meg. Korabeli folyóiratok közölték őket 1900-tól a szerző 1917-es haláláig. Novellák, tárcák, útirajzok, riportok és karcolatok sok más mellett tájképekkel, a kintlevők, tanyasiak és a tanyavilág rajzával, balkáni (novibazári) katonaemlékekkel, korabeli bűnügyekkel, jellegzetes alföldi figurákkal, a vándorcigányokkal és a Nagy Háborúval foglalkozó írásokkal. ***...őt nem befolyásolta sem politika, sem más, nem valami elvont, általános képet látott maga előtt, nem valami irányzat vagy társadalmi célzat hordozóit látta a nép embereiben, hanem egyéneket, emberi sorsokat és életeket. Nem állította be embereit bizonyos szerepekre, hanem hagyta őket élni a maguk természetes szokása, kedve szerint.(...) Tárgyilagos író volt, kifogástalanul becsületes író... SCHÖPFLIN ALADÁR***Tömörkény egyedülálló jelenség volt irodalmunkban. Eszközei teljesen eredetiek. Írásmódszere is merőben új. Fordulatai rajtaérhetetlenek, ahogy egyik gondolatkörből a másikba siklik át, majd megint visszatér. Szeretet, tisztaság, mély humor, az emberi összetartozás gyökerekig menő átérzése, tökéletes egyszerűség, az eseményeken kívülmaradó személytelenség és páratlan jelenítő-erő, egészen a kitapinthatóságig... GULÁCSY IRÉN
